A privátos bejegyzéstől eltekintve megint igencsak ritkán írogatok. Azt tudni kell, hogy pár napja megint eltűnt a bácsi aki velünk lakik. Szerdán volt nagy rohanás a rendőrségre, bejelentés, minden ami kell. A bácsi demens, nem képes ellátni magát, és egy kukkot sem ért magyarul. Mellesleg sok pénz volt nála.
Fél tizenkettőtől délután négyig ültem ott, míg hazamehettünk, és felvették a jegyzőkönyvet. Anyám elmondta, hogy le lett baszva. Nem azért, mert ez a második alkalom volt, hogy meglépett (a betegsége miatt néha a legihetetelenebb helyeken is eltéved, pl. egy saroknyira a háztól), hanem mert a rendőr végig panaszkodott hogy ez nem a rendőrségre tartozik.
Rendben, akkor most megyek, és hívom a vízvezetékszerelőt, hogy lesz oly szíves megkeresni a bácsit. Nyilván rá tartozik. De tényleg, ha nem a rendőrséget kell hívni ha eltűnik valaki akkor kit? Siessek a pékhez, vagy hova?
Mindegy, ma hívtak, hogy megkerült, most alszik. Anyám úgy tervezi majd én fogok vele lemenni minden nap legalább háromszor két órát sétálni. Én, aki végzős vagyok, ahelyett hogy ő, aki dolgozni sem dolgozik. Meg amúgy is mindenről én tehetek. Ma közölte a jövőmmel kapcsolatos elképzeléseit: én több állásban dolgozni fogok, vigyázni fogok a bácsira, mosok-főzök-takarítok, ő meg lehet, hogy bevállal egy négy órás valamit. Ja és persze a fizetésemet leadom neki, és mindent ugyanúgybeoszt és megvon tőlem, mint amikor nem dolgoztam. Anyádat.
Ki a fasz csodálkozikm azon, hogy egyre nagyobb azknak a száma, akik 18 éves koruk körül tűnnek el nyomtalanul, és csak 10-20 évvel később találják meg őket, békésen tengetve napjaikat külföldön? De tényleg?