Ázsiai rémmesék XII.
2012. július 02. írta: 夜雪

Ázsiai rémmesék XII.

Éppen most fordítottam hat új rémmesét, és azt kell mondanom, elképzelésem sincs hogy alszom ma. :D Néha a kommentelők saját élményei ijesztőbbek mint maguk a mesék! Majd lesz Egy anya dühe című sztori, látni fogjátok. De ez még messzebb van. Most amúgy is a sokkal újabb meséket tudtam csak fordítani (kronológiai sorrendben haladtam eddig) mert rossz a netem és nem tölti be a régebbi oldalakat, az is csoda, hogy most ide írni tudok. :D Szóval most össze-vissza vannak a fordításaim, mellesleg az Aggódó nővérke címűt fent említett hiba miatt nem tudom befejzni, pedig amúgy az volt a 11.-ik. A legutóbbi, a kislányos, az egyik legújabb amúgy. Na, mindegy. Ha már így felhoztam, megosztok egy újabb rémmesét, ne legyen az, hogy csak beszélek róla, és ennyi, de tessék tudomásul venni hogy technikai problémákba ütköztem! xD Intenzív sajnálatot várok el. Na jó, természetesen csak viccelek, de ezek a netes problémák felőrlik az idegeimet! :( Tehát jobb híján ismét az egyik legújabb sztori, az Aggódó nővérke pedig remélhetőleg nem sokára sorra kerül, és folytathatom rendes sorrendben a fordítást. Addig is íme ez a kis rövid firkantás egy japán fórumról, megint egy picit gondolkozós, de nagyon egyszerű:

[Ezek a sztorik javarészt japánoktól származnak, akik vagy szájról-szájra mesélik, vagy az interneten posztolgatják javarészt a 2channelre, anoním. Mivel ázsia több részén is felbukkannak ugyan olyan, vagy kísértetiesen hasonló motívumok a mende-mondákban, bölcsebbnek találtam csak "Ázsiai rémmeséknek" nevezni a fordítás sorozatot "Japán rémmesék" helyett, bár eredetileg ez volt a címe. A történetek javarészt egyedülállóak, nem összefüggőek, hacsak máshogy nincs jelölve (mint pl. az "A Mester és én" sorozat). Ha a történet első szám első személyben íródik, az természetesen nem én vagyok. Angol fordítások alapján dolgozom. Több történet is gondolkozós kategória, növelve a para-faktort (ijesztő ha később esik le mi van :D). Ezekben az esetekben a megoldást is postolom, de ezek csak a "Megoldás" utáni szöveg kiemelése után válnak elérhetővé, így aki szeretne magától rájönni, nem kell azzal szembesülnie, hogy akarata ellenére lenyomom a torkán a lehetséges válaszokat, vagy szimplán a megoldást.]

 Egyedül a házban


Nagyon be voltam rezelve miután elolvastam az elátkozott történetet és mivel egyedül voltam a lakásban minden villannyt feloltottam a fürdőig :D

De a végén minden rendben volt. Az egyetlen ijesztő dolog ami történt, hogy miután fürdés végeztével visszamentem a szobámba és felkapcsoltam a villanyt leesett a felakasztott táskám csak úgy magától. Na ATTÓL aztán nagyot ugrottam ijedtemben! lol

Megfejtés kijelölésre: MINDEN villanyt feloltott mielőtt fürödni ment... minden villanyt. Visszatérve a szobájában még is fel kellett oltani ismét?! Ki kapcsolta le ha egyedül volt?

A bejegyzés trackback címe:

https://setsuna.blog.hu/api/trackback/id/tr346097166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kaitou 2012.07.02. 16:39:33

Szia!(: Kíváncsian várom őket!!!(((((: Nagyon jók!!^^

夜雪 2012.07.02. 16:43:01

Jaj, te vagy az! Emlékszem rád!

夜雪 2012.07.02. 16:43:27

(lemaradt a maradék üzenet a szivecske miatt, pff!) Örülök, hogy ismét megtiszteltél a látogatásoddal, remélem tetszett! Végre van időm, úgy hogy lesznek rémmesék bőven. :) Már van öt a tarsolyomban, ez volt a hatodik, remélem tetszeni fognak. Van köztük egy-két kiemelkedően jó! :)

Wintercold 2012.07.02. 17:06:53

Az komoly, hogy"elképzelésed sincs hogy alszol ma"? Én annyi rémtörténetet olvastam már személyes beszámolók útján is, de inkább csak magamra ijesztettem, mint valóságos alapja lett volna a félelmemnek. De mostmár esténként, amikor olvasom a különféle "észleléseket" nem érzek semmit. Mint ahogy a kisgyerekek a sötétben való félelmüket le tudják győzni, úgy én is megtanultam hogy ne hozzam magamra a frászt a sötét szobában. :D

夜雪 2012.07.02. 19:28:19

(Visszaértünk a boltból! :D) Nem, nem komoly! :) Nekem is volt olyan időszak, hogy töménytelenül faltam a horrort, de én tényleg olyan mértékben, hogy az ég világon senkinek nem ajánlom. Ezt viszont komolyan mondom. Akkor kezdtek olyanjaim lenni, hogy megint félni kezdtem a sötétben mint egy gyerek, napközben is inkább a lehető legpoposabb számokat raktam be és csak vidám dolgokat nézegettem a neten is hogy csillapodjon a dolog, és így egy hét alatt elmúlt. Meg kellett tanulnom, hogy hol van az - az amúgy dinamikusan változó - határ a pszichémben, ahonnan már nem jobban bírom a sok horror sztorit, hanem túlfullasztom magam és paranoiás leszek egy kis ideig. Viszont ha valaki egyáltalán nem ijed meg a különböző horror sztoriktól az valahol önmagában ijesztő, az emberi lélekre hatást kell gyakorolniuk egy szinten. Nem minden fajta, mindenkinek eg van a maga "gyenge" és "erős" pontja, de valaminek hatnia kell. Szociopaták nem ijednek meg tőlük, így képesek hullák fejeit a lakásban tartani a legnagyobb nyugalomban aludni meg együtt élni velük, de az más kategória. Csak arra akartam kilyukadn, hogy igen, egyre többet viselek el én is, ahogy te is, de úgy gondolom én még mindig "túl tudnám adagolni" a dolgot, és ezzel tisztában vagyok. Vigyáznom kell, mert túl könnyen beleélem magam minden történetbe, gondolom ez azért van mert alapból ilyen típus vagyok (ezért is vagyok művészet-függő, már ha van ilyen), de hiszen te már ismersz egy ideje, még ha virtuálisan is. Tehát szó ami szó: biztos el tudnám magam hajszolni egy határig, ahol tényleg nehezen aludnék el, de az már messze van, de sosem lesz lehetetlen. Te hogy látod? Amúgy hiányoztak a hosszú-postos beszélgetéseink! :DDD

Wintercold 2012.07.02. 22:51:46

Alapvetően nem a horror nézésével van a gond. Általános iskolás koromban sokszor néztem horrorfilmeket. Az RTL Klubon kedden esténként vetítették őket, a TV2-n pedig szombat esténként. Tudtam, hogy történetileg nem valósak, és nem sérültem attól, hogy láttam őket. Puszta fikciók, az emberek „szórakoztatására”. Jó, ebbe beleköthetnék, mivel mi szórakoztató azon, hogy embereket halomra ölnek. De sajnos ez van, régen is ott voltak a gladiátor harcok, az emberek összegyűltek a téren és megnézték a kivégzéseket, mint valami látványosságot. Néha az eszem eldobom az ilyentől. Pár napja fejeztem be egy sorozatot, ahol szintén jó sok bámészkodó gyűlt össze, hogy lássa, hogyan ölnek meg egy „bűnöst”. Komolyan barbarizmus. Egyébként sincs semmi élvezhető abban, hogy emberek kezeit, lábait vágják le, vagy gyomorforgató halálnemeket halnak. Én nem élveztem. De akármilyen horrort is vetítettek, mindben szerepet kapott a gyilkolászás. Nincs is horror anélkül, hogy folyna a vér. Oké eltértem a témától. :D Nálam inkább úgy volt, hogy nem ijesztett meg, amit filmen láttam (na jó, 5 éves koromban volt egy film, de az sem horror, mert délután ment a közszolgálati csatornán) de amit olvastam, attól annál inkább megijedtem. Így volt alvásparalízisem is. A sok UFO-magazin (amiben a képeket nézegettem leginkább, de jó pár „élményt” is elolvastam) és hasonlók kiverték a biztosítékot. Ugyanígy ha saját személyes beszámolókat olvastam a neten késő este a sötét szobában, kezdtem magamra hozni a frászt. Pedig aztán a szoba nyugisabb nem is lehetne, én pedig materiálisabb. XD Szóval csak azt akarom mondani, hogy ok nélkül féltem. Azért féltem, mert olyanokat olvastam, ami még így is megrémített picit, hogy nem hittem bennük. Épp nemrég volt egy fura „tapasztalatom’. Álomnak írtam végül le, mivel ha ez a valóságban megtörtént volna, ismerve magamat azonnal kipattantam volna az ágyból, hogy felgyújtsam a villanyt. Így „történt”: „Éjszaka a városunkba ér a vihar. Villámlik, így áramtalanítunk mindent, és lefekszünk aludni. Alszik a ház, csendes, sötét a szoba. Maria egyenletesen szuszog az ágyában, a nagy melegtől viszont én képtelen vagyok elaludni. Egyszer csak zajt hallok. Felkapom a fejem, és a vaksötétben emberszerű köralakot látok kirajzolódni. - Maria – szólok a testvéremnek riadtan, hátha ébren van. Ő azonban nem szól vissza, alszik. Magamra húzom a takarót, és próbálok nem a jelenésre koncentrálni. S ugyanaz a hang, mint az előbb… szívem pedig egyre riadtabb.” És valóban, vihar volt, villámlott, takarodót fújtunk, és nem bírtam aludni sokáig. De csak elaludhattam, mert eleve ha ébren vagyok, és zajt hallok, nem kapom felé a fejem. Ha félálomban vagyok, annál inkább. Viszont ha meg is látnék valamit nem szólongatnám a testvéremet, hanem szépen kikelnék az ágyból, és megnézném, mit „látok”. Általánosságban mindent megakarok magyarázni, rácáfolni a misztikus dolgokra. Most itt lett volna a lehetőség, és tudom, hogy ha valóban ébren lettem volna, nem bújok el. Ez nem én vagyok. Néha nehéz megkülönböztetni mi álom, és mi valóság. Nem egy alvásparalízisem volt, de a legemlékezetesebb után meg voltam győződve róla, hogy arra, amit láttam, nincs tudományos magyarázat. Nem is volt akkor még számítógépünk se, és az iskolában számítástechnika óránk, hogy egyáltalán utána kutakodjak. Lényeg az, hogy valóságnak hittem, pedig nem volt az – illetve nem egészen. Végül is ébren voltam, csak az állapottal járó hallucinációk mégsem egészen a valóságot mutatták. Hú kezdek nagyon fáradni… ezért stílusosan, hogy témába vágjon, annyival fejezném be, hogy sokat számít az is, ki milyen fáradt. Régebben időszakonként, főleg ha sokáig maradtam, másnap zombi voltam. Például feltétlenül közölni akartam a testvéremmel valamit, így úgy feküdtem le, hogy mindenképpen fel kell ébrednem, amikor már mozgolódik a szobában. Fel is pattantam, és összefüggéstelenül, a szavakat nem formálva próbáltam elmondani neki, többször ismételve, hogy értse. (Mert ugye nem értette, de ez nem is neki róható fel. Én nem voltam elég éber.) Persze többre is emlékeztem, mint ami történt, de volt olyan, hogy kevesebbre. Egyszer például este beszélgettem vele, miután felkeltem, másnap reggel viszont állítottam – és azóta is azt mondom – hogy erre én egyáltalán nem emlékszem. Nekem is hiányoznak a hosszú beszélgetések. :) Örültem is, mikor láttam, hogy online vagy. Hozzátéve még egy felvetésedre, abban viszont biztos vagyok, hogy az emberek befolyásolhatók. Ha valaki sokáig „ismerkedik” valamivel, legyen az horrorfilm, vagy a környezetében tapasztalható viselkedésforma, vagy vallás, az megformálja őt. Erre is lennének szép példáim, de tényleg mindjárt bealszok. Szóval azt akarom mondani, hogy ugyanígy a horrorfilm is elviheti az embert kedvezőtlen irányba, ezért jobb mértéket tartani.

夜雪 2012.07.05. 02:02:16

Ellie, még aznap mikor ezt írtad írtam egy hosszú, kimerítő választ, és eltűnt a nagy semmibe :D Pár nap múlva összeszedem magam, és megírom még egyszer, de ma meg fogorvosnál voltam, és az minden rémmesénél ijesztőbb... :D

Wintercold 2012.07.05. 22:37:58

Oké, semmi gond. Én sokszor ezért írom és mentem le előbb Wordbe. Szóval csak nyugodtan. :)

夜雪 2012.07.06. 07:59:29

Azóta most már én is csak a jegyzettömbe belefirkálom, amit gondolok és utána másolom be, mert azért elég hosszú írás veszett el ismét, és előfordult már kismilliószor :X
süti beállítások módosítása