Nem is igazán rémmese, de fájdalmasan valódinak hangzik, ami emeli a para-faktort, azt hiszem. Esküszöm, kicsit Stephen King feelingje van a maga egyszerű őrületével... Szintén fórumbejegyzés.

[Ezek a sztorik javarészt japánoktól származnak, akik vagy szájról-szájra mesélik, vagy az interneten posztolgatják javarészt a 2channelre, anoním. Mivel ázsia több részén is felbukkannak ugyan olyan, vagy kísértetiesen hasonló motívumok a mende-mondákban, bölcsebbnek találtam csak "Ázsiai rémmeséknek" nevezni a fordítás sorozatot "Japán rémmesék" helyett, bár eredetileg ez volt a címe. A történetek javarészt egyedülállóak, nem összefüggőek, hacsak máshogy nincs jelölve (mint pl. az "A Mester és én" sorozat). Ha a történet első szám első személyben íródik, az természetesen nem én vagyok. Angol fordítások alapján dolgozom. Több történet is gondolkozós kategória, növelve a para-faktort (ijesztő ha később esik le mi van :D). Ezekben az esetekben a megoldást is postolom, de ezek csak a "Megoldás" utáni szöveg kiemelése után válnak elérhetővé, így aki szeretne magától rájönni, nem kell azzal szembesülnie, hogy akarata ellenére lenyomom a torkán a lehetséges válaszokat, vagy szimplán a megoldást.]

Házzal együtt eltűntek

Ez akkor történt velem mikor tizenöt éves voltam.
Egy nap az iskolából hazatérve az egész emeletes ház, amiben laktam, üres.
Természetesen nem tévedhettem el, ugyan azon az úton mentem iskolába és jöttem haza minden egyes nap.
Mellesleg eltéveszteni is lehetetlen, hiszen a környező dolgokat felismertem.
Furcsa módon a helynek nagyon elhagyatott jellege volt, kinőtt a gaz, nyilvánvalóan nem egy nap alatt hagyták el, már évek óta üresen állt ott.

Az egész családom a házzal együtt eltűnt én pedig a nagymamámhoz kerültem.
Ezt is tőle írom. Ti hallottatok már hasonló esetekről? Azóta már dolgozom, de még most is a családomat keresem a szabad időmben; még nem adtam fel minden reményt.