Még decemberben a szakmai gyakos tanárnő azt a feladatot adta, hogy csináljunk neki karácsonyi ajándékot a gépeken. Ha rajzolunk, akkor valami gimp, vagy html-es hülyeséget, bármit. A feladat lényege persze az volt, hogy dolgozzunk az órán, de ne érezze senki úgy, hogy karácsonyi előtti utolsó órán is megy a szenvedéses robotolás. Én nekiálltam gimpezni, és rajzoltam egy télapósapkás lányt a tanárnőnek, "Boldog karácsonyt ~" felirattal =D

Akkor egész büszke voltam rá, hogy ahhoz képest árnyékolás is volt rajta, meg úgy tisztességesen meg volt csinálva, viszont a haja árnyéka nagyon szar lett, mert nem találtam neki rendes festés fajtát. Hát, igen, a photoshoppal könnyen elboldogulok, de a gimp még nagyon új nekem, és hiába megy, keresgélek mindent jó ideig (és közben folyamatosan a photoshop funkcióinak nevét skansdálom: hol a crop? hol a healing brush? hol a maszkolás?). Most ennek amúgy semmi jelentősége (azért nem is postoltam róla, mert ugyanmár tényleg kit érdekel), de két hete a tanárnő felfedezte, hogy frissítettem a rajzot, és kijavítgattam a régi hibáit - például a szája nem egészen olyan szögben állt, ahogyan azt a józan ész elvárná. =D Mindegy, a tanárnő észrevette a dolgot, és felhozta a manga témát. Meg, hogy miért nem foglalkozom valami rajzos munkakörben, amiben felhasználhatnám az infós éveimet is, például karaktertervezés, vagy ilyesmi. De ez most nem is érdekes, de a tanárnő azt mesélte, hogy egyszer hallotta, hogy a manga karakterek nem akármiért olyanok, amilyenek. Azt ugye ti is tudjátok, hogy sokféleképpen lehet őket rajzolni, a fülét is simán arréb teheted tíz centivel, ugyanolyan szép marad, és nem tűnik abnormálisnak. A tanárnőnek valaki azt mondta, ez azért van, mert az atombombás rémület után rengeteg genetikailag hibás gyerek született, akik gondolhatjátok mennyire megkeseredett életet éltek. És bizony náluk volt olyan, hogy egy-egy testrész nem egészen ott volt, ahol annak lennie kellett volna, vagy nem egészen olyan volt, mint az egészséges gyerekeké - ha egyáltalán volt olyan testrészük. Viszont a mangákba ők is bele tudják élni magukat, mert ugye sok testrész variálható, egyszerűsíthető, vagy részletesíthető, a fülét teheted leljebb, feljebb, a szemét, a száját, stb. Szép gondolat, még ha nem is igaz, nem? Olyan médiát teremteni, amiben ezek a gyerekek is otthon érezhetik magukat, de nem rekeszti ki a többieket sem. Ilyenkor mindig olyan büszke vagyok mindenkire, aki ebben a stílusban rajzol, és csak remélem, hogy ők is hallottak erről, és néha nekik is eszükbe jut ez a nemes gondolat, miközben rajzolnak.