Ezt csak így, pofátlanul. Ez az egyik kedvencem Rimbaud-tól, ő az az ember, aki miatt franciául kezdtem tanulni. Amíg legalább valamennyit meg nem értek tőle eredetiben, addig is az angol fordításokkal vígasztalódom. :) Imádom azt a részt ahol a csókot egy őrült pókhoz hasonlítja, a nyakamon érzem ~ De ez az egész vers egyszerűen... áh, pillantsatok bele, látni fogjátok. :) Amúgy a magyar fordítások néha rohadt jók tudnak lenni. Nemrég pont Shakespeare 18-ik (az? mindig keverem) szonettjének a fordítását olvastam, és szégyen vagy nem, magyarul jobban tetszett. Mondjuk az akkori idők nagy tehetségei fordították őket, ez nyilvánvaló ^^" Direkt nem írom, hogy "nagy nevek" mert nem hat meg ki mennyire lett híres.