Még mindig nincs vége az elnyújtott vérpadnak, de már pár dologból lezártak, és végre! Lassan lesz egy kis időm. Nem túl sok, meg nem túl minőségi, de istenem, lesz! Addig is vígasztal, hogy kanadai irodalomból ötösre zártak, fordításból négyesre, meg szövegalkotásból is, pedig csak a létminimumnyi tanulást voltam hajlandó kipréselni magamból. Persze a java tárgy még hátra van. Mellesleg félúton járok egy novellában megint, hihetetlen mód el is felejtettem hogy nemrég egy másikat már megírtam. Sőt, valamikor mégh egy verset is írtam. Magam elől is titkolva, bújkálva, és csak most vettem sézre. Azért az már szint, amikor magadban sem bízol.

Szóval tök jó, de semmi okom az aggodalomra, egy héten belül vizsga + esszé leadási határidő, így pffff... na de még semmi sincs veszve.

Kivéve a nyarat. Nagyon hiányzik. A tél gyönyörű, megvan a maga életérzése, világa, de negyed éven keresztül túl sok a jóból, nekem már egy hónap után tele van vele a hócipőm, pedig még a hó sem esett. Napuff.

Gondoltam rá, hogy még írok valami hülyeséget, aminek okán beilleszthetek egy random Key animációt hogy legalább az feldobja a bejegyzést, de rájöttem, semmi nem jut eszembe. Asszem, ez a mai nap már csak ilyen. Beletörődöm.