Avagy olvasgattam Hippy Dorka blogját, ahol találtam egy bejegyzlést, miszerint az álmai fiúja nem létezik; aki törődik vele, nem csak a szexen jár az esze, elfogadja olyannak, amilyen, stb...
Van nekünk itthon egy ilyen könyvünk, hogy "Minden férfi disznó - míg az ellenkezője be nem bizonyosodik". 14 évesen elég gyakran olvasgattam, mert imádtam a stílusát, és hogy igazi, hús-vér férfiakat és nőket kérdezgettek a könyv témáival kapcsolatban. Frankón van egy olyan fejezete, hogy "Kerestetik: A tökéletes férfi", de van egy másik is, ami hasonló témát boncolgat, arra is kitérek, mert az lesz a hangsúlyos Dorka bejegyzésére tekintettel. Na de ez meg arról szól, hogy talán nem biztos, hogy a nő megfelelően prezentálja-e a saját vágyait az ellenkező nem felé. Az írónő (Daylle Deanna Schwartz) direkt kiemeli, hogy a társkereső hirdetések java tartalmaz egy olyan motívumot, hogy "anyagi biztonság". A nők számára - itt természetesen már a felnőtt nőkre kell gondolni - sok esetben sokkal hangsúlyosabb az anyagi jövedelem kérdése, mint akár a férfi jelleme. Ezzel viszont akarva-akaratlanul azt az üzenetet közvetítjük az ellenkező nem felé, hogy ha megfelelő anyagi hátteret tud biztosítani, akkor gyakorlatilag tök mindegy, milyen hibái vannak, mert a párkpcsolati hullámvölgyek gödreit kitömheti pénzzel. És itt azért megkérdezném, ez nem jelenti esetleg azt, hogy akkor minden hibájára a bocsánatot is megveheti forinton? Amíg egy nő ilyen kiskapukat hagy a saját elvárásain, ne csodálkozzon, hogy csak a férgese jut a kegyeibe, hiszen pontosan erre is veti ki a csaliját. Utána persze rájön, hogy a kapcsolat nem működik - egy pénz alapú kapcsolat nem is működhwet, ha érzelmeket is akar vinni bele az ember, és saját elvárásainkkal pontosan azt a fajta férfit vonzzuk be, akitől a legjobban rettegünk.
Az sem mindegy persze, mit gondol erről egy férfi. A könyv a koedukált csoport (Deanne ilyen csoportokban próbál segíteni az embereknek a párkapcsolati problémákban, van női, férfi, és koedukált csoport - utóbbi a legjobb szerintem, mert ott mindkét nem hallhatja a másik véleményét ugyanarról a témáról) Aliját kérdezte meg, aki felvázolta, hogy szerinte a nők már alapból rosszul állnak hozzá az ismerkedéshez. Ali rámutatott továbbá arra is, hogy például az első randevún ő csak jól szeretné magát érezni a hölggyel, nevetni, kikapcsolódni. Ő mégis úgy érzi, ez sosem jön be. Idézem "Úgy tűnik, mintha minden nő valóságos kívánságlistát állítana fel a férfiakkal kapcsolatban."! Ali szerint az első randevún a nők nem akarják különösebben jól érezni magukat, sokkal inkább személyes kérdésekkel zaklatják, mielőtt még egyáltalán lett volna módjuk megismerni egymást. "Mi a munkád? Jól keresel vele? Bérled a lakásod, vagy a tied? Akarsz gyereket? Milyen volt a legutóbbi kapcsolatod? (...) Sokszor úgy érzem mintha az inkvizíció előtt lennék, nem egy étteremben. Teljesen lehangolnak az ilyen dolgok. Nem akarom, hogy mindjárt az első pillanattól kezdve potenciális férjnek tekintsenek. Az ilyen dologokat szerintem meg kell hagyni a későbbiekre, amikor már jobban ismerjük egymást. Akkor legalább annyit tudhatok, hogy a személyem az érdekes a másik számára, és nem a pénzem. Talán önéletzrajzot kellene magamnál hordani - azzal sok időt megtakaríthatnék."
És miközben ezeket mondta, a csoport férfitagjai folyamatosan bólogattak - tehát Ali abszolút nem egyedi példa, hanem ez a probléma tényleg rengeteg férfit (vagy hát inkább nőt) érint. A nő amint kilép az életbe, és magát kell eltartania, tényleg ennyire pénzsóvár lesz? Tényleg kútba dobja az összes kislánykorában szövögetett álmot a tökéletes férfiről, hogy cserébe biztos anyagi hátteret tudjon maga, és a gyereke mögött? Na de akkor hol a szerelem?
Mellesleg a könyv kifejti, hogy a nő, mint az, kettős mércével mérendő. Függetlenséget akarunk és egyenlőséget a férfivel szemben, de ha nem visznek el minket egy kellemes helyre vacsorázni, labdába sem rúghatnak. Csak akkor ragaszkodunk Jeanne d'Arc-i követeléseinkhez, ha éppen az áll érdekünkben, később meg inkább visszatérünk ősi gyökereinkhez, és elvárjuk, hogy csak tartsanak el minket? Ilyen szempontból nézve tényleg nehéz egy nővel bánni, és így nem is annyira csoda, hogy egy férfi már egész fiatalon ezek tudatában tekint a nőre, mint nőre, és nem úgy, ahogy azt mi reméljük. Megkérdezték a nőket is, akiknek most azért nem másolom be az összes véleményét, de álljon itt egy összegzés. Azt mondják nagyon fontosnak tartják a jellemet, viszont szükségesnek érzik a megfelelő anyagi hátteret. Az egyik lány mondta ki a legőszintébben: ha talál is egy olyan férfit, aki ideális apajelölt, de nincs pénze, nem találkozik vele többet. Vádolható-e a nő, hogy mint anyajelölt, számító módon még ennyire távol az anyaságtól, de a gyermeke jólétén rágódik, és esszerint válogat a partnerek közt? És ilyen körülmények közt vádolható-e a férfi, aki próbál eleget tenni a kettős igényeknek, és az anyagikat emeli ki?
Ezeket a kérdéseket vizsgálgatva mi is könnyen eljutunk ahhoz az állásponthoz, amihez végül egy férfi érkezik a körülményeit vizsgálgatva. Gerald így fogalmaz: " A férfiak közül sokkal többen hajlanának az elkötelezettség felé, ha nem lennének ilyen kételyek a nőkkel kapcsolatban. Ha egy nő, akibe beleszeretek, meg tud győzni róla, hogy velem akar lenni, és nem egy férfival, aki anyagi biztonságot képes nyújtani neki, máris az övé vagyok. Egyébként pedig igyekszem kordában tartani az érzelmeimet."
Akkor viszont tényleg mi teremtjük a nehezen kitárulkozó férfit, aki egyfolytában gyanús, anyagias jellemre utaló jeleket kutat rajtunk minden pillanatban?
És akkor vissza Dorka kérdéséhez: a rendes fiúk - miért nincsenek?
Ugye mindekinek vannak elvárásai a másikkal kapcsolatban. Egészséges módon van egy-két tulajdonság amit ignorálunk a másikban, és vannak olyan jellemvonások, amiket szívesen veszünk. Arra most nem akarok kitérni, mennyire válunk engedékeny barmokká, mikor pár jó jellemvonásért cserébe megengedünk a fiúnak egy tucat elviselhetetlent, lépjünk is tovább. Avagy mércén a rendes fiú ~
A szemét férfi bárhogy is nézzük, sokkal könnyebben csábít, mint rendes verziója. A könyv elég sok fejezete tér ki erre, ahol a férfiak gyakorta hangoztatják, hogy a nők, bármit is mondanak, igen is vonzónak tatják a rohadék pasikat, és csak akkor válnak meg tőle, ha már minden kötél szakad. Mégis, a szemét pöcsfej izgalmasabb teremtmény. Nem tudom az már ebben a blogban volt-e, mikor arról beszéltem, nekem mennyire áll a középpontban a párkapcsolat, majd megnézem. Mindenesetre a nők javának életcél a megfelelő pár megtalálása, így az élete ekkörül forog. De ez, mint életcél túlnő egy nőn. A lányok felállítják a maguk elvárásait egész kiskorban, és életük során ezeket az elvárásokat teljesítő partnert kutatják - energiájuk java erre megy el. Keresünk, kutatunk, találunk, mégse jó, akkor sírás, és utána kezdődik előről. És ha ez az életcélunk a megállapodás stádiumáig, akkor az életünkben bejövő pozitív és negatív hatások is innen fognak eredni. Itt fogjuk az izgalmat is keresni, és valljuk be, a rendes srácok nem izgalmasak... Hát ez a magja minden hisztinek, mikor rajtakapjuk a kedvest.
Sosem felejtem el az egyik MSN partnerem személyes üzenetét, aki azt írta ki, "a másikat unod, már én kellek". Nem öngólos ez egy cseppet? Miért nem gondolkozik egy lány, és lép egy pillanatra ki a rózsaszín mesevilágból? Ha a másikra ráunt, rám is rám fog. Ha a másikkal képes volt így kibaszni, velem is ki fog. Az élet nem tündérmese, és mi nem vagyunk benne az elcseszett Mary Sue karakterek, akik minden sárkányt megszelidítenek, és akiknek még a Láncfűrészes Gyilkos is szerelmes leveleket írogat. Amíg egy kapcsolat nincs sínen, addig abszolút nem vagyunk jobbak, mint az előző lány, de lehet, hogy utána se leszünk sokkal másabbak. Ez az igazság. Ha nem hiszed, gondold végig az eddigi exeidet, te hogyan gondolkozol róluk...
Greg teljesen vázolja az alapvető problémát, amit egy rendes férfi a nő szűrőjén talál: "A legtöbbször, ha odafigyeltem egy nőre, előbb-utóbb lapátra tettek. Pedig rendes fickó vagyok. Miért em tudják ezt a nők megbecsülni? Manapság már jobban odafigyelek, és igyekszem minél kevésbé kedves lenni. Néha annyira erőt veszek magamon, hogy ügyet sem vetek a nőre, akivel épp randizom. Erre mit tesz? Még jobban akar. Nagyon keményen meg kell dolgoznom azért, hogy minél nagyobb szemétláda lehessek. Ha ez az, amire a nők mindennél jobban inkább vágynak, hát én megadom nekik."
Daenna egy mondata nagyon beivódott az agyamba. Talán a nők azért is kerülik a rendes férfiakat, mert akkor nekik is annak kellene lenniük...
Egy disznóval együtt lenni biztonságosabb - tudjuk, hogy úgysem tart sokáig - írja. És tényleg! Nektek is voltak olyan kapcsolataitok, amiről egyszerűen tudtátok, hogy nem fog sokáig tartani? Mert nekem bizony nem is egy. Persze akkor azzal nyugtatgattam magam, hátha amikor jobban megismerjük egymást, minden a helyére kerül. Naív egy gondolat, nemde? Természetesen sosem lett igazam.
Amúgy itt egy másik, még érdekesebb gondolat a könyvből: Ha valaki jó hozzánk, késztetést érzünk rá, hogy mi is jók legyünk őhozzá. Sokan közülünk inkább választják a megalázkodást egy disznó előtt, és nem hajlandók viszonozni a jót, amit egy férfitól kapnak. A disznóval azért kényelmesebb együtt lenni, mert ilyenkor nem kell vállalnunk a felelősséget saját boldogulásunkért. Mert mi történik, ha mégsem működik a dolog? Ráfogunk mindent a szemét férfiakra.
Miközben amúgy írtam ezt a cikket, boldogakat szippantva a bagómba, eszembe jutott egy göndör, hosszú hajú újságíró nő aki mindig ugyanilyeneket írt, és ugyanúgy bagózott közben, és a kultusszá vált sorozat, amiben volt =D Ez volt a "Szex és Budapest" című rovatunk =D =D
