A mai napom, nyú...

Szóval, a mai napom iskolailag elég jó volt. Elvileg hétfőn nem írtam töriből, mert hiányoztam, és attól rettegtem ma bepótoltatják... de nem úgy ám, mert nyolcadikosok jöttek iskolalátogatni, így elég fura óránk volt. A tanárnőnket (aki amúgy egy remek tanerő), mintha kicserélték volna. Olyan édesen és bájosan beszélt hozzánk, hogy azt hittem felnyalom a termet a lezuttyant államból kivillanó nyelvemmel. Vazze! Tiszta elnéző volt, és végig mosolyogva tűrt mindent. És amúgy az órát is tök jóra megcsinálta, és rendesen felkészült ám mindenre! Eleinte az volt, hogy filmet fogunk nézni, de aztán ez nem jött össze. Sebaj, mert a tanárnő összeállított rendesen egy óratervet is, mindenre felkészülve. Kész kiselőadás volt a Trianonról így, rendesen volt irodalmi háttér-megjelölés, dráma, meg minden. Kissé feszélyezett mondjuk az elején, hogy nem-e cink, hogy töriórán irodalmi megközelítésből futunk neki a témának tíz percen át, de aztán jól jött ki. De csóri tanár, persze hogy mindig van a férgese, aki keresztbe tesz. Van két osztálytársam, akik tényleg tök jó fejek, csak nem együtt, mert ki nem állhatják egymást. Ők Mariann és Zoli. Mariann egy elég dolgos lány, mindig tudja hol a helye, felelősségteljes, szóval olyan, mint amilyen én sosem leszek - egy igazi felnőtt, és amúgy eszméletlen kedves és segítőkész. Bármikor szívesen babusgatja az olyan soha-fel-nem-növő egyedeket, mint én. Zoli egy kissé ("kissé") nagyotmondó, beképzelt alak, de nyugodtan kijelentem, jóindulatú minden hibájával együtt, csak hajlamos néha úgy érezni, hogy mindenkinél mindent jobban tud. Értitek, múltkor is lefárasztott, hogy .oma formátumot át lehet konvertálni mp3-ba. Namármost a .oma kiterjesztés a SonicStage nevű csoda alkotása, bizonyos típusú mp3 lejátszók használják, azok, amikhez rögtön kapsz egy progit, és csak azzal tudsz rá zenét feldobni, viszont simán használhatod pendrive-nak is, mivel több almappát raktak bele. Minden jobb számítástechnikai portál kifejti, hogy az .oma nem konvertálható, max hangfelvevővel tudsz próbálkozni... Múltkor rövid vitát nyitttunk Zolival, mert szerinte lehet, csak nagyon jó gép kell hozzá, meg egy progi. Kérdeztem hogy milyen, de erre nem adott egyértelmű választ. Merthogy ő Májkroszoft konferenciákra jár el, és frankón úgy érzi, hogy az infótanároknál is jobb. Ez most nem rágalom, ő ezt tényleg így kimondta. Mindegy, ettől eltekintve tényleg jó fej, csak van ez az idegesítő mizériája. Namost, Mariann és Zoli kibebaszottul utálják egymást, és a mai (ill már tegnapi, hajnali egy óra van éppen) jeles napon is sikerült beszólnia a Mariannak, bár ő halkan tette. Zoli viszont jó hangosan lepicsázta, meg lekurvázta, mire az óra után a tanárnő megsemmisült tekintettel hívta félre a kivonuló tömegtől, hogy ezt most direkt csinálta, hogy ő itt megtesz mindent a szar nyolcadikosok szimpátiájáért, ez meg nekiáll kurvázni úgy, hogy belezengnek a terem falai? Én elhiszem, hogy ha valaki utálja a másikat kicsusszan a száján, de óra közepén - ha előbb nem is - csak levágós lehetett már a Zolinak is, hogy legalább a tanárnő véres erőfeszítései miatt halkan álljon neki kurvázni... Mindegy, ez engem felidegesített azért. Viszont a doga elmaradt, na ~ （＾_＾）v

Rögtön utána irodalom óra, ahol kiderült, hogy csak ketten vagyunk egy jeggyel rendelkezők az osztályból nyelvtant illetően (a nyelvtan és irodalom tanár közös, és pénteken a kettő egymás után van...), és mivel az a buzi (a másik, akit utálok) hiányzott, ezért nyilvánvaló volt, hgy következő órán én leszek az a szerencsés, aki felelni fog... Yuki kissé bepánikolt, bár hiába volt érdekes az anyag (nyelvek eredete) elég nagy anyag volt, amit azért 15 perc alatt be nem seggelek, bárhogy is igyekszem (mondjuk lol, majdnem sikerült =D), de ezt is megúsztam, mert irodalom órán kicsúsztunk az időből, így az óra elei felelés ideje odalett... Ó, hogy meg ne sirassam vazz =D

Amúgy, én tényleg nem vagyok egy ötös tanuló, de vannak dolgok, amiket még én is extrémnek tartok. Zsolt nevű osztálytársam összesen négy darab elégtelennel rendelkezik irodalomból, és mindezt tök lazán veszi, mára se tanult pl. =D Ilyenkor olyan büszke vagyok rá, hogy én azért ha már rezeg a léc, de észbe kapok =D Magolós tantárgyból bukóra állni meg alapszégyen, mert az még oké, hogy a matekot nem érted, vagy nem tudsz szépen rajzolni, nem a te asztalod, jó, de hogy egy kettesre nem tudsz megjegyezni egy max tíz oldalas mese-mese-mátkát, az azért cink 18 évesen, legalább is szerintem. És akkor nem is kell annyi évszámot megjegyezni mint töriből.

Mikor hazaértem, azonnal itt találtam azt az elmebeteg állatot, Janit. Jani egész nyáron zaklatott minket, nem mennék bele, de ez igazi stalker. És pszichopata. Mindenesetre most nyájas és segítőkész volt, persze, örül a fogatlan pofájának, hogy míg anyám totál részeg, addig ki vannak békülve. Nekiálltak itthon főzni (olyan szaga van, hogy fogyókúrás receptbe illik - amit nem eszel meg nem hízlal ugye), meg körbeidegesített rendesen. Hozott Sirinek kutyatápot is, ilyen zacskósat, tudjátok, amit kevésbé jó helyeken kapni kilóra. Száraz tápot még csak kicsiknek valót lehet adni a dögömnek, de ezek bazdmeg... Anyám túleteti a kutyát, akkorára puffadt, hogy néha eskü öklendezik. Az orvos megmondta, hgy TILOS a kutyának x adagnyinál többet adni (nem fejtenm ki), mert elpusztul. De anyám ilyen zabáltató mániás. Megdöglik tőle a kutya? Nem baj, de senki nem mondhatja, hogy ő nem etette addig, míg a kisállat enni bírt... Csakhogy a kutyákról tudvalevő, hogy javuk jóval többet eszik annál, mint amennyi optimális lenne. Ez egy kölyöknél végzetes lehet, és az a legkínzóbb, hogy hiába látom a kutyámon, hogy túltáplálták, nem tehetek semmit, mert iskolában vagyok. A részeg anyám leszarja, a Jani meg méginkább, mert ő anyámnál akar bevágódni, így azt csinálja amit ő mond. Hogy ebbe a kutya belehal? Az kit érdekel nem (na megyek, be is hozom)? Arról nem is beszélve, hogy két nappal azután, hogy Sirit hazahozták, mondtam anyámnak, hogy ajándékozzuk el, mert amíg én nem vagyok itthon, senki nem viseli gondját, hiába vannak itt rajtam kívül ketten, anyám ugye holtrészeg (legutóbb mikor megkérdeztem tőle, mikor adott enni legutoljára a kiskutyának nyolcadjára is azt üvöltötte a pofámba hogy szeptember-október!!! meg ötödikén!!!...), az öreg bácsi meg már maga is beszarik, behugyozik, és fürdetni kell, mellesleg demens, szóval... De ő nem engedi el innen a kutyát, mert neki kell, meg ő engem sem adott oda senkinek, ez a kutya itt marad. Ja, úgy nekem is kellene kutya, hogy valaki tök más foglalkozik vele, takarít utána, meg rohangál miatta, én meg csak döglök, meg néha megsimogatom, milyen aranyos. De azért ezt ő akarja nekem megmondani. Ennél undorítóbbat azért... mert amíg nem vagyok itthon, nem ad enni a kutyának, vagy ha délután észbe kap, hogy a kutyának háromszor ennie kellett volna (három óránként kell neki enni adni, nagyon piciket, hogy meg tudja emészteni), akkor teletömi, és néha ilyeneket ad neki, hogy csirke, meg májkrém, pedig az orvos is világosan megmondta, hogy ilyeneket még nem ehet a kutya, csak is ledarált, konzerves tápot. De ő leszarja, hogy a kutyának ettől hasmenése lehet (ami azonnali halál ilyen kiskorban, megsúgom), ő BÜSZKE rá, büszkén újságolta a Zsoltinak, hogy neki sikerült átbasznia ENGEM, mert amíg nem voltam itthon többszöröse kutyakaját adott szerencsétlen állatnak, és még csirkét meg májkrémet is. Aztán orvoshoz meg én rohangáljak vele, és ő fog a legjobban rinyálni, ha az állat meghal, és az is az én hibám lesz persze.

Mellesleg senki nem takarít utána, ha nem vagyok itthon. Hazajövök, és ezt látom: nagyszoba tele kutyakakival, meg pisivel, folyosó végig, anyám meg fekszik, és örül magának, a szerencsétlen kutya meg már fürdik a saját piszkában. És akkor hazajövök, van amikor csak négykor vagy hatkor (és én semmit nem is utazok, mert három perc sétára vagyok a sulitól), hullafáradtan, és akkor minden nap nagytakarítás, kutyatálmosás, és dilemma vajon mennyit evett a kutya és mikor, mert anyám nem tudja megmondani olyan részeg. Ma is nagytakarítottam, de mostmár eskü otthogytam a szobában az odaszáradt kutyaszart. Ha őt nem zavarja, engem se fog, Én úgysem vagyok odabent, és belefáradtam már, hogy helyette takarítsak. Hazajött anyám, és az egész lakás úgy nézett ki, mintha egy nagy csapat sáros csiszmájú óvdás trappolt volna végig rajta. Még meg sem volt száradva a víz... És ugye így, akárhányszor is van a kutya a kezemben, egyre jobban éreztem, hogy a kiskutya büdös. Először azt hittem ez természetes, hiszen kakil-pisil, néha belelép, hát ez mindenütt így van, hiába törölgetem le a tappancsait zsepivel. De amikor már rendesen a kis hasánál is az az állott bűz terjengett, és rendesen belőle is áradt, akkor idegbajos lettem.

Ma voltam Zsoltival Camponaban, ahol amúgy már vagy négy éve nem jártam. Betérve ide ettem amúgy mekis kaját =3 Költöm ezerrel anyám tízezresét, de erről majd később. Szóval vettem neki kutyasampont (már mióta terveztem, de csak most jutottam ki a lakásból), és hazaérve nekiestünk csóri Sirinek. Egész jól bírta míg mellette voltam, de mikor kimentem neki törcsiért, Zsolti alig bírta a kis lavorban tartani =D Mondjuk vizesen látszott rajta, mennyire irreálisan fel van puffadva, még a Zsolti is megijedt, mi van szegény kisállattal... Utána jól bebugyoláltuk, behoztuk a szobába, de remegett, pedig direkt azért lett így becsomagolva. Akkor kicsit elöntött mindkettőnket az ideg, csóri kiskutya, Zsolti behozta a hajszárítómat, és a legkisebb fokozaton (ez ilyen meleg-szellő fokozat =D) hajszárítóztuk is a kutyát =D Addig nyugis volt, míg hátra nem nézett, és meg enm látta honnan jön a jó meleg, de akkor eszét vesztve tiltakozott =3 Mindegy, összejött ez is (a jobb kezem épsége árán, ugyanis a kutya azon vezette le a feszültséget míg a Zsolti szárította a bundjáját), és amúgy nagyon jó illata lett, még most is illatozik, a szőrében nincsenek csomók (amik nem tudom mikor keletkeztek, mert mellettem biztos nem, én azonnal takarítom a kutyát amint maszatos lesz...), ki tudtam szedni az odaszáradt csipát is, szóval jó vége lett a dolognak, csak amint letettem a kutyát, úgy besértődött ránk, hogy azt hittem soha nem is szól hozzám többet. ='( De neeem, amint hazajöttem a teszkóból (mert utána oda is mentünk), azonnal levadászta a kezemet, szóval minden rendben. =D Az én kutyám jólléte nem arról ismerszik meg nedves-e a nózija, hanem hogy üdvözlésképpen nem operálja meg a kezem, és nem nyírja le a hajam =D

Amúgy kilenctől este fél 12-ig voltam ma tesznyóban =D Volt nálam ugye anyám tíz k-ja, és elhatároztam, hogy végre magamra is költök, szóval vettem két sminkkészletet, az e havi MONDO-t (the Gazette poster van benne!)*, egy rúzst, szemceruzát, két körömlakkot, nyakörvet a kutyának (direkt small dog-ot vettem, az volt ráírva 0-12 hónaposig. Bazze, túl nagy a dögömre. Vajon van valahol very-very small dog címkéjű nyakörv? De amúgy tök cukin néz ki, ha Sirike belenő, ráteszem, az tuti. Ezt is azért vettem, mert a doki azt mondta nem árt, ha teszek rá, had szokja, hogy van neki, hogy ne legyen majd rossz érzés, mikor először leviszem sétálni tavasszal. Meg valahogy bárhol járok is, nincs szívem úgy hazajönni, hogy magamnak vettem valamit, a kutyának meg üres kéz jut), vettem egy kólát, ezt amúgy is kellett, meg a két tejfölt, kistükröt, szemceruza-hegyezőt, meg ilyenket. Tudjátok mennyit fizettem? Hétezret. Kissé kifehéredett a csúf barna pofám mikor megláttam =O És mindenből a legolcsóbbat is vettem pedig... És pedig Teszkóban!!! Na majd mutatok róluk képeket, deelőbb le is kel,l őket fotózn ~ De a csúcs a kis nyakörv, volt kék meg rózsaszín (Sirinek ugye kéket vettem), de ilyen harsánykék, aranyos nagyon, és kis szivecskék vannak rajta körben =D Mikor megláttam, nem tudtam otthagyni =D

PS.: *Ja amúgy azért nem semmi ez az AnimeStars magazin sem, dögunalmas, és az ajándékmellékletet ki kell fizetni, szal 1500 forint egy nagy kupac kutyagumiért =D van aki azt egyáltalán megveszi?