Ma volt a kötelező orvosi vacak, ami annyit jelentett, hogy lemérik hány kiló vagy, milyen magas, mennyi a vérnyomásod, és látsz-e.

Már a cipőmet levéve éreztem, hogy ebből baj lesz. Tavaly ugyanmekkor már megkaptam, hogy húzzak szemüveget csináltatni, mert vakegéer vagyok. Na de kérem, hát hogy a faszba állna az nekem?! Most, miután kiderült, hogy fogytam öt kilót tavaly óta, és az is, hogy rosszul tudtam a magasságomat - BAZZE... üdvözöljétek a 154 centis bloggert... de nem baj a pofám legalább nagy. Valami legalább nagy rajtam! - közölte a doktornő, hogy mostmár elmehetek a pókmákjába, és két hét múlva csütörtökön zúzzak le szépen, és muttassam be neki az új pápaszememet... Hát de jó bmeg. Nem mintha látnám a táblát, már a második padsorból hunyorítok, de akkor is. Csak az a gáz, hogy ha nem viselek szemüveget, a szememben az izmokra mégnagyobb erőt fejtek ki, és frankón kinyírom mégjobban őket. Tanulság? Ne gépezzé' vazze.

Közelre persze jól látok, olyan élesen, hogy az eszméletlen, de ugye ha olvasószemüvegem lenne, nenm kellene mindig viselnem, és akkor nem éghetnék jobbra-balra. Ezen van a hangsúly. Sokan vannak, akiknek jól áll, de én, az én kerek fejemmel, meg nagy hajammal, meg a kurva 154 centimmel hogy fogok festeni benne?

154 centi, és négy szem a mai nap csodája.

Ja amúgy tegnap lementünk Zsoltival Dunapartra, ahol végre kiélhettem magamat egy kicsit. Mivel ő szinte mindig dolgozik, én meg inkább vele mászkálok szívesen, így hétközben egész nap itthon rothadok. jelenleg az a szar bicigli is szervízben van, mert eddig legalább bicajozni le tudtam menni... Az életem egy katasztrófa

De tényleg

Na jó, bosszúból megyek, és lezuhanyzom, és a szokásosnál mégtöbb testápolót nyomok magamra >__< *a nyomor visszavág*