Unatkozom, megint. Meséltem már hogy újabban (megint) nagyon intenzíven rajzolok? Az első dolog, amit pozitívumként könyveltek el bennem kicsiként, hogy "milyen jó a gyerek kézügyessége". Ti kaptatok ilyen bélyegzőket kicsiként, amit aztán örök életetekre viselnetek kellett? Nekem ez az egyik. Pedig hiába szerettem nagyon rajzolni, a zenét sokkal jobban szerettem annál. Legjobban a zongoráért voltam oda. Azt már meséltem, hogy anyám semmilyen zenével kapcsolatos elfoglaltságot nem engedett soha. Így maradt a rajz. De aztán mikor megtanultam írni, lett egy más dolog, amit még a rajznál is jobban imádtam, és ez az írás. Mikor fogalmazást kellett írni, a tanárok mindig azt mondták "ha nem mellettem írta volna, el se hinném". Ez mindig nagyon jól esett. Bár, már egész kicsiként is érdekelt a történetek kiagyalása. Nagyon hamar kezdtem el beszélni, és félelmetesen gyorsan gyarapodott a szókincsem, a mai napig is nekem a legválasztékosabb. Yuki, a két lábon járó magyar értelmező kéziszótár. Jól hangozhat, de nem poénos, mikor tudod, hogy a beszélgetőpartner tök másra használ egy szót, mint az jelent (leggyakrabban: kollektíven, intenzíven).

Anyámnál ez már idegesítő mértékeket ölt. Nem a szóhasználat, hanem a "kérdezd Yukitől" szindróma. Például ebben a pillanatban is, hazaállított egy csokival bevont fánkkal. Tőlem kérdezi, hogy a belsejében is van töltelék? Hát belelátok én? De ez csak a kisebb dolog. Mindenről engem kérdez. Utána meg mindent ötvenszer elmond, mint egy hülyének. Musicaholic nem szereti, ha két percenként (számoltam!) rányitnak, és szúrós szemmel türelmetlenül várják, hogy levegyem a fülhallgatót, hogy hatodjára (SZÁMOLTAM!) elmondhassák neki tök ugyanazt. Eredmény: sosem tudok semmit, mert már faszom kivan, és nem figyelek. Ennek eredménye a még többszöri basztatás.

Na nem is tudom, hogy lyukadtam ide ki, de ha már itt vagyunk: nem vagyok jó helyes író, de pár dolgot ha erre jársz, kérlek jegyezz meg. Egyrészt, a neten az emberek a személyiségedből igazán kis szeletet látnak. Nyilvánvaló így, hogy ha már nem tudsz teljes egészedben kibontakozni, akkor legalább azt csináld igényesen, amit megtehetsz. Például ugye az írás. Már a negyedikes kislány is tudja, hogy a lyuk, lyukasztó, lyukas szavak rendhagyóak, így ly-nal kezdjük őket. Vagy ha tájszólásra hajazunk, akkor lukas. De sosem jukas. Maximum juh kakas, de azt meg nem akarom megtudni, hogy festhet élőben. Ugyanez vonatkozik a muszáj -ra is. A muszáj nem rendhagyó, így j-vel írandó. Ciki egy ilyenen felsülni. Pont mint a mindig szó. Régebben még a mindíg-et is elfogadták, de ma már nem. Mindig két rövid i-vel kell írni. De az hagyján, ha valaki rossz helyes író, de törekszik. Na de a mai csajok... és emopasik.

Most abba bele sem megyek, hogy a cijja és puxi mennyire hatásos hánytatószer helyett humánusabb megoldásként. Na de hogy a "hogy" helyett miért kell egy nyamvadt h betűt odacseszni, fel nem foghatom. Rusnya és igénytelen. Én is voltam csőkezdő netes, de azért ilyen undormányokat én se vetettem képernyőre. És akár hiszitek, akár nem, sokat árulkodik a jó ízlésről. Mert ha még azt akarnák rövidíteni, hogy megszentségteleníthetetlenségeskeidéseitekért elkelkáposztástalaníthatatlanítottátok (igen, ezt nem másoltam ki sehonnan, frankón beírtam, nem esett le a gyűrű az ujjamról) azt megérteném, nyilván én se szadiznám magam ilyenekkel. De hogy az a három szar karakter miért fáj mindenkinek, fel nem foghatom. De a legbetegebb eset a kedvencem, az "az" helyett egy fia z betűt írni. Egoblogon persze simán elmegy szódával, mert azt úgyse olvassa senki, a tulajdonosa se. De amikor úgy írsz, hogy azt nyilván másokkal is meg kívánod osztani, nem kéne úgy felfogni a dolgot, hogy "leszarom, úgyse nem nekem kell elolvasni". De ami a másik: szóköz, és enter a jó barátod! Ha nagyon hosszú szöveget írsz gépre, az olvasód szeme kifolyik, és egyfolytában meg kell keresnie, hol tartott. Segíts rajta, és bizonyos helyeken tördeld a szövegedet. Ha tényleg hajtasz a kellemes összhatásra, logikát is vigyél bele, és oda nyomj neki entert, ahol egy kicsit más témába fogsz. De ez még mindig semmi. Na de a szóköz! Írásjelek után mindig szóközt kell tenni! Felkiáltójel, kérdőjel, pont vesszőcske, amint lenyomtad, utána marxista módon (nem tudja, csak csinálja) azonnal nyomj neki oda egy szóközt.

Nem pojjénos így olvasni az irásokat h plussssz munkát adsz az olvasódnak,ugye?

Engedd meg neki, hogy élvezze ahogy írsz, és ne az foglalja le, hogy pl. az a h betű vajon hogy vagy ha akar lenni. A szóköz hiba meg szimplán undorító.

Persze, aki sokat chatel, rögtön rávágja, hogy sietnie kell chaten (hogy miért, számomra örök rejtély marad). Én mindig normálisan írok msn-en és chaten is, csak nem kezdek minden mondatot nagybetűvel. Sosem volt vele problémám. Volt egy srác régen az egyik chaten, aki mindig nagybetűvel kezdte amit írt, rendesen kitette a pontot a mondat végére, és újat kezdett egy üzeneten belül, nem küldte el a fél mondatot, csak hogy egy szál pontot spóroljon. Ki hiszi, ki nem, mindenki nagyon okosnak és megbízhatónak tartotta anélkül, hogy ezt valaha bizonyította volna! De ami a leglényegesebb: nem az számít, hogy mennyire vagy jó helyes író, vagy mennyire vagy tisztában vele, mi igényes és mi nem. De az, hogy törekszel rá, hogy az légy! Na, az a lényeg!

De a blogok,és kommentek hagyján. Az én kommentelőim például sosem zavarnak, és nem azért, mert nekem írnak, hanem mert az írásuk módjától függetlenül jó fejnek tartom őket. Néha ez is közrejátszik. Na de a regények, gyerekek... Ismeritek ti az IMNET oldalát? Nem? Akkor ne is pótoljátok ezt a mulasztásotokat. HÁNYÁS! Amatőr íróként sok fan fiction oldalt bejártam, de ami az imnten megy a tokio hotel ficek körül, az tényleg egyszerűen hányás. Néha elgondolkoztam, kaptak-e már a kezükbe egy olyan ritka, nehezen hozzáférhető cuccot, mint könyv? Nem hogy semmi vázlat, vagy történetvezetés, jaj hagyd is. De bazdmeg (már bocsi)!

Idézek:

"Randim lesz és nincs egy göncöm se….Gyere ide és segíícs!-nyûglõdök és majdnem leesek a ruhakupacról.
Téged ismerve már az összes ruhád a földön van és én 5 perc alatt kiválasztom a megfelelõ ruhát és aztán segítenem kell pakolnom szal telón segítek, amúgy is az összes ruhád velem vetted;)-mondja nagy bölcsen,de amúgy is igaza voltxD
Jó van,kihangosítalak!-sóhajtok fel. Gyorsan kihangósítottaméls leraktam az ágyra és elkezdtem a ruháim visszapakolni.
Nah tudod mit vegyál fel?
Ha tudnám szerinted most beszélgetnénk?-mondom,hát hülye kérdésre hülye válasz jár."

Visszajött már a vacsi? Te a kezébe adnál a hatéves forma kisfiadnak/kislányodnak egy könyvet, amiben így ír az író, mondván tessék édesem, művelődjél? Itt persze nem a tartalomra értem a megjegyzésemet, bár ha már személyeskedünk, az egész TH-s bagázst kihajítanám az ablakon. Nem a tokio hotel utálom, kellemes zenéjük van. Én ezt a visítózó-12 éves kislányok bokszmérkőzései stílusú őrületet utálom az egészben. Szerintem ha az együttes tudta volna, hogy ez lesz ebből a zenekarosdiból, inkább elmennek egy festő-tanfolyamra. Na mindegy.

De hogy is jutottunk mi az én író-vénámtól a tokio hotelig?! Vazze. Pedig csak annyit akartam, hogy szeretek írni és rajzolni is, úgyhogy majd mangát szeretnék készíteni. Egy rövid gondolat és hosszú sorok? =D

De mivel meg akarom menteni ezt a postot az ego-blog kategóriától, kijelenteném, nem magamat akartam fényezni. Nem vagyok jó helyes író, nem vagy lángelme ami az írást illeti, és született tehetség sem vagyok a rajzolást illetően. Egyszerűen szeretem csinálni. Mondjuk, az alsós tanárnőm mindenáron színészt akart belőlem. A felsős írót. A rajztanárom rajzos iskolára akar rábeszélni, a régi szolfézs tanárnő meg esküdözött, hogy a zongora az én legtutibb erősségem. Úgyhogy ezeket alaposan megfontolva úgy döntöttem énekes leszek =D Na de már mikor. Kiskori álom ez is :3 De a hobbijaimról sem mondanék le soha. Imádom életem első normális hangszerét, a gitáromat, amin még játszani sem tudok (mindegy, zongorázni is egy bébi-zongorán tanultam =D), imádok írni és rajzolni is. Olyan perverz gondolataim vannak, mint mangába foglalni pl. az LHM-et, vagy az Álmatlan éjszakát. Probléma: mindkettő slash. Hát, nem minden ágyban terem rózsa, mondtam már? A mangával csak az a baj, hogy mivel ezek eredetileg regények vagy novellák, rajzban nem mindig tudod úgy kiemelni a dolgokat. Na, majd megoldom. Vagy feltalálom a manganovellt! =D Amúgy reálból meg borzalmas vagyok. Nincs benne semmi perverzitás, semmi szabadon szárnyalás ~ Semmi önkifejezés. Így ezekből mindig gyatra vagyok. Nem minden... á, igen, rózsák megint. Kezdek tényleg holt unalmas lenni, szóval Yuki balra el ~

(ha nem derült volna ki a posztból: nem bántó, vagy önfényező jellegű. Nagyon szeretem az embereket, és nagyon lenézem magam - volt ezzel kapcsolatban egy betegségem is. ne tessenek itt félreértelmezni semmit :3)