És most akkor had prezentáljam a Csók és könny 342.-ik epizódjának történéseit, a lehető legrészletesebben.

Tehát azzal kezdünk, mikor Fernando hazasiet Camillához, hogy megtudja, Esperanza tényleg teherbe esett-e tőle.

(Legjobb reményeim szerint ezzel tényleg sikerült elijesztenem minden lelkes férfi olvasómat. Tudom, sablonos módszer, meg már reklámban is van ilyen, de tényleg hatásos. Szóval:) A mai jeles napon - csak úgy mint tegnap - vásárolni voltunk anyámmal. Ruhát vettünk, rengeteget amúgy, pedig ma már csak egy kabát volt napirenden. Mindegy, kiválasztottunk egyet, de már itt is éreztem, hogy ez a nap megint a melleimről fog szólni. De tényleg. Volt két eszméletlen jó kabát, ami egyszerűen abszolút jó volt rám, viszont a melleimtől nem tudtam összehúzni... aztán egy másik ugyanez... Jó, remélem mára a melles téma ennyi. Neeem. Anyám látott ugyanott (egy kínai boltban amúgy) egy csomó tök szép felsőt, ebből is vettünk kettőt. NMár akkor azt hallgattam tőle az öltözőben, hogy milyen jól kiemeli a mellemet, mindenképp vegyük meg, olyna jól áll. Jó, Yuki még mindig nem szól semmit. Utána viszont jött a rémálom - vegyünk melltartót is. Az eladólány azonnal zavarba jött, ahogy meghalotta, és rámnézett, és rögtön a legnagyobbakat kezdte nézegetni. Na mondom, garantáltan szar, vérciki nap. De tényleg - egy csomó lány úgy gondolkozik, hogy bárcsak nagyobb lenne a melle. Fogalmuk sincs róla, milyen kellemetlen ha tényleg nagy van. Nem kövérség, lóg, vagy ilyesmi - tényleg nagy, és áll. A jó kabátok nem jönnek rád, mert nem tudod összehúzni a mellednél.

Szóval, melltartó. Persze azért volt rám méret, kényelmes is volt, szép is, vettünk feketeét, meg fehéret, a barna érdekes szabású volt, mert az egyik ötször akkorának tűnt benne, mint a másik... (fejtágítás vol. 1: minden nő mellei közül az egyik kicsit nagyobb, mint a másik, de ez a különbség egészen addig észrevehetetlen, míg egy nagyon vacak melltartót nem tukmálnak rád. Ott minden gát szakad, és mutánsnak tűnsz benne. De tényleg). Egészen megkönnyebbültem, ahogy öltözködtem le-föl, míg tök váratlanul beállít a próbafülkébe az eladónő. Nem akartam neki mondani, hogy azért egy szál melltartóbann ne csodáljon már meg, azonos nem tekintete nélkül sem. Első reakció mi volt? Egész jól áll ez a fazon? Neeem. Ne nézzünk kisebbet? Neeem. Bárcsak nekem is ekkora lenne! Igen... Az emberek azt hsizik, ez jól esik. Hát nem. Idegesítő, hogy minden lány megszólja a méretét, hiába pozitívan. Mindegy is, mikor már tényleg nem vettünk más semmit, megyünka kasszához, ahol egyébként egy gyönyörű kínai lány ült. Nem túlzok, tényleg istentelenül szép nő volt. Elkezdi számolgatni mi mennyi, és amikor a melltartóhoz ér, megkérdi, hogy biztos hogy ez jó lesz anyukámra? Na mondom vazze. Anyám persze jót röhögött, és azonnal helyesbített, hogy azok az enyémeim lesznek. A lány felpillant a fehérneműim közül, rámnéz melltájon, erre "Hű, de jó nagy!", én meg csak forgathattam a szemeimet, nem akartam parasztkodsni, hogy inkább blokkoljá' vazze'. Persze ő azonnal elkezdte magyarázni, hogy miért nem örülök neki, meg hogy minden lány erre vágyik, meg tök jó, meg minden. Ezek hatására úgy jöttem ki az üzletből, hogy 1., Anyíámat többet nem viszem magammal, 2., ha lesz pénzem felére nyiratom a melleimet >_> Ki az,a ki egy ilyennek örülne, de most komolyan? Annyi előnye van a dolgonak, hogy a urhák tényleg minden fazonban előnyösek, de onnentól kezdve csak kellemetlenségek vannak vele. Hatvanadjára hallani egy újabb barátnőtől öltözés közben, hogy "Anyás de jó csöcsöd van b@zdmeg" egyáltalán nem olyan jó, mint ahogy hangzik. De cserélnék egy átlagos lánnyal, istenem... Amúgy miközben mentünk ki, bejött egy férfi, aki olyan durva akcentussal beszélte a magyart, hogy azt hittem lehidalok (ő is kínainak tűnt). A kínai lány persze értette, de azonnal az anyanyelvükre is váltott ~ =D Nem csodálom =D *Yuki bosszúból gonoszkodik, naés? >=D*